Történelem

Az egyetem történetel

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem hazánk legrégebbi felsőoktatási intézménye, melyet Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek alapított 1635. május 12-én. Mivel Buda török kézen volt, Pázmány a békésebb tájon lévő Nagyszombatot választotta az egyetem székhelyéül azzal a szándékkal, hogy amint a főváros felszabadul, az egyetem is költözzék oda. Az intézmény II. Ferdinánd jóváhagyásával teljes jogú, országos jellegű egyetemi rangot és az európai egyetemekhez hasonló jogkört kapott. Az egyetem alapításakor bölcsészeti és hittudományi karral rendelkezett. A bölcsészeti kar keblében működött a facultas artium, amely kb. a mai középiskolának felel meg.

Az egyetem első rektora Dabronoki György volt. A karok élén dékánok álltak, az igazgatási teendőket kancellár látta el. Az eredetileg két karból álló egyetemen 1667-ben létesült jogi fakultás, majd az 1755-ben befejezett csillagvizsgáló, az egyetem meteorológiai figyelőállomásával együtt, a természettudományos képzés nemzetközi tekintélyű műhelyévé vált. Az egyetemet az 1769-ben létrehozott orvosi kar és a vele együtt létrejött Botanikus Kert tette teljessé. Ekkor a négy karon már 25 tanszék működött. A nagyszombati egyetemnek az ország fővárosába való áthelyezéséről szóló okmányt Mária Terézia 1777. február 10-én írta alá, és még ebben az évben, november 3-án az egyetem megnyitására is sor kerülhetett. Az egyetemet Budán a királyi palotában helyezték el, és e megnyitó ünnep "oly fénnyel és pompával volt megrendezve, minőt ezen városok Hollós Mátyás és Beatrix mennyegzője óta nem szemléltek." 1784-ben az intézmény Budáról Pestre költözött Királyi Magyar Tudományegyetem elnevezéssel. 1921-ben egyetemünk az alapító Pázmány Péter nevét vette fel, majd 1950-től a nagyhírű fizikus, Eötvös Loránd nevét viseli.

A Kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakot az egyetem fénykorának tekinthetjük. A kormányzat jelentős erőforrásokat szánt az intézmény európai színvonalának megalapozására. 1870-ben megszervezték a "tanárképezdét", melyhez két év múlva felállították a gyakorló gimnáziumot is, a mai Trefort Ágoston Gyakorlóiskola elődjét. Az Eötvös József Collegiumot 1895-ben létesítették a tanár- és tudósképzés magasabb szintjének biztosítására. A századforduló éveiben készült el az Egyetem téri főépület (jogi kar) valamint a Trefort kert és az orvosi kar épületei.

Az egyetem majd kétszázéves szerkezete az 1950-es években a kommunista rendszer hatására jelentősen megváltozott. 1950-ben vált külön az egyetemtől a Római Katolikus Hittudományi Kar, és Hittudományi Akadémia néven működött tovább. 1951-ben az Orvostudományi Kar vált ki az egyetem kötelékéből, és azóta Semmelweis Orvostudományi Egyetemként folytatja működését. A meggyorsult tudományos fejlődés szükségessé tette a természettudományok fejlesztését, ezért a Bölcsészettudományi Kar megosztásával 1951-ben önálló Természettudományi Kar alakult. 1983-ban az intézményhez csatolták az egri Tanárképző Főiskola Budapesti Kihelyezett Tagozatát. Az új kar neve Tanárképző Főiskolai Kar lett.

Az ELTE hosszú évekig három egyetemi karból, a jogi (ÁJTK), a bölcsészettudományi (BTK) és a természettudományi (TTK) karból és egy főiskolai karból (TFK) állt. Az egyetemek közötti integráció során azonban még két főiskolával egészült ki: a Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai, valamint a Tanítóképző Főiskolával. 2003 szeptemberében ismét változott a kari struktúra. A Bölcsészettudományi és a Természettudományi Karhoz csatlakoztak a Tanárképző Főiskolai Kar szakjai; a Bölcsészkarból ugyanakkor kivált a többek között ELTE tanárképzéséért felelős Pedagógiai és Pszichológiai Kar, valamint a Társadalomtudományi Kar; a TTK Informatikai Tanszékcsoportja pedig önállóan, Informatika Karként működik tovább.